kong az üres naplemente,
némaság ül zörgő tájra,
hasonlítva másvilágra.
Lukba bújva éhes tücskök
hegedűjük dallal küszköd,
húznák még, de fázós napok
virradnak, bús harmat vacog.
Mintha minden fűszál sírna,
talán a nap majd felszívja,
vízen járó őszi napok,
csendet törve kutya vakog.
talán a nap majd felszívja,
vízen járó őszi napok,
csendet törve kutya vakog.
Szilánkokra hulló esték,
szomorú-kék naplementék...
szomorú-kék naplementék...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése