Ősz-idő

Sárosan hideg őszidők jönnek,
egyre súlyosabb titkolt nyomok,
csak magam érzem, ami itt belül
avarom alatt nyomot hagyott.

Milyen szép volt a szőlő szüret,
szilvaéréskor elciberéztünk,
esős időben tűzhelyünk körül
nevetés volt kedves cselédünk.

Kezünk tördeljük ágak helyett,
panaszkodjuk mi nem érthető,
barátot, rokont más otthonokban,
ugyanígy tépázza konok idő.

Egy lépés kéne, nyikorgó zár,
egy-egy lakathoz kulcs, ha volna,
úgy esnénk hófehér szent ölelésbe,
ahogy a tejbe hullik a morzsa.

Biztató

átteleltem a nyarat
szívemnek az ősz nem árt
áttelelem a telet
elkapom a napsugárt
tavasszal ha megmutatja
kerek tüzes tomporát

Dal hiányzik...

Dal hiányzik estelente,
kong az üres naplemente,
némaság ül zörgő tájra,
hasonlítva másvilágra.

Lukba bújva éhes tücskök
hegedűjük dallal küszköd,
húznák még, de fázós napok
virradnak, bús harmat vacog.

Mintha minden fűszál sírna,
talán a nap majd felszívja,
vízen járó őszi napok,
csendet törve kutya vakog.

Szilánkokra hulló esték,
szomorú-kék naplementék...