szinte az ágakon pihen,
elalél lassan a diólevél,
bízni kéne, de miben?
Jöhetne még valami forró
felfűteni a hideget,
jöhetne még egy utolsó nap,
amikor nem a dér csipeget!
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése