Körtáncot jár diólevél
szöghajú rét aludni tér
őszúrfi nyárlánykát kergeti
dús lombú akácos ruháját leveti
sárga falevél tekereg
ághegyről bőszen lepereg
domb mögött köd-pára ül
tücsök halkabban hegedül
varjú vacog faágon
darázs reszket virágon
fűszál hegyén szúnyog sír
ringatja az őszi szél
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Kedves Éva Anya!
VálaszTörlésVersed megszépíti,ezt a komor,
szomorú őszt.
Örömmel újságolja,
István
Köszönöm, bár attól, hogy ősz nem feltétlenül kellene szomorúnak lennie.
VálaszTörlésSzeretettel: Éva