Gyáva őz

jön utánam amíg legyőz
még mindig ellenállok
futok mint a gyáva őz
míg bokrot nem találok

lapulok levelek között
felettem kucsmagomba
sünként meggömbölyödök
e tüskés oltalomba

csak lenni kéne céltalan
betűk szavak nélkül
verstelen hajléktalan
senkik között ékül

menekülök a semmibe
tágas tér vár nyitott kapuk
maradjunk bölcsen ennyibe'
míg rám csukódik ajtajuk

Biztató

tágul a világ

nagyobb a tér

csábító fény lehel fejedre

szedd össze erőd

ne tétovázz

egy lépés fel 

az emeletre

egy szintet bejártál

tanultál

láttál

emberséggel bőröndöd tele

gyökeres hitet hintettünk eléd

gazdálkodj bölcsen mindig vele

fegyver a szíved

hallgasd mit dobban

ha zaj van figyelj rá

jobban és jobban

napjaid ne számláld

múltad halott

ajtódon telt cél kopogtatott

nyúlj érte

vedd el

legyél mohó

nagy dolgot szánt a sors neked

kohó az élet 

acél az ember

így formálódik jellemed

Árván...

gurul egy kavics
messzire rúgták
nem lépték át törtető lábak
lefelé könnyen csapódik
koppan
vágyai fel
hegyekre hágnak
keményen halad
oda vágy érni
ahová termett
kövek közé
elhasalni vén sziklák között
moha alá hol kedves a fény
kék csendbe bújva felhők alá
szendereg majd szél muzsikán
erősen áll viharban

s vár
megcsillanjon bús esők után