A csend és a zene

Mikor a csend és a zene
alázattal összeérnek,
békesség lel lágy otthonra
hálát adva Istenének.
Könnyek szöknek vén szemekre,
múltba révedez az elme,
porrá omlik szomorúság,
elillan a lét küzdelme.
Ifjú, kerek gyermek szemek
énekelve angyalt várnak,
éppen ahogy mi is tettük
hódolva szent éjszakának.
Csillagszórók, gyertyalángok
árnyékában lelkendezünk,
dicsőség a menny Urának,
imára kulcsoljuk kezünk.
Szálljon dallam hálát adva
megköszönve csöppnyi éltünk,
áradjon ránk égi áldás,
mert időben ideértünk.
Reményt hoztunk, jó emberek,
ne mondjuk nincs, elveszett,
viruljon fel zeneszóra
szíveinkben a szeretet.

Lélekhalászás

Zsoltárokkal, énekekkel
telik meg most kicsi házunk,
hisszük, hogy e bús mocsárból
egy-két lelket kihalászunk.
Csengő csendül, égők gyúlnak,
fények játsznak a falakra,
a jó Isten nagy nyugalmát
néhány percre kölcsönadta.
Kamatozzunk neki hálát,
hitet, reményt, szeretetet,
mutassuk fel buzgalommal
jászolában a Gyermeket.
Ne legyen több veszekedés,
ne legyen több sötét lárma
ezt a termő, égi csöndet
mindannyiunk nagyon várta.
Jézus talán hozzád érnek,
fohász száll fel minden szájból,
felsejlik a szemek előtt
csillagod, s a szegény jászol.
Bocsáss meg a vak világnak
sűrű ködben botladoznak,
nem látják meg szent bölcsődet,
nem örülnek illatodnak,
Értük is szól minden zsoltár,
értük csendül fel az ének,
bocsáss meg vak fiaidnak,
míg bűnbánattal utolérnek.

Uram, itt vagyunk!

Gyűrötten, kissé megkopottan,
nézd el nekünk elmúlt varázsunk,
lelkünkben láng él, gyertya lobban
világítva szent találkozásunk.
Áradjon dalunk, keresünk Téged,
örvendezz velünk fenn a mennyben,
Mi Atyánk Isten vezesd kis néped
fényed felé e rengetegben.
Csak Reád nézünk, néked zenélünk,
hangunknak húrja csodát remél,
így imádkozunk karácsonyt várván
elkószált, árva juhaidért.