Gyűrötten, kissé megkopottan,
nézd el nekünk elmúlt varázsunk,
lelkünkben láng él, gyertya lobban
világítva szent találkozásunk.
Áradjon dalunk, keresünk Téged,
örvendezz velünk fenn a mennyben,
Mi Atyánk Isten vezesd kis néped
fényed felé e rengetegben.
Csak Reád nézünk, néked zenélünk,
hangunknak húrja csodát remél,
így imádkozunk karácsonyt várván
elkószált, árva juhaidért.
JÓZSEF ATTILA: (CSAK AZ OLVASSA...) Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. 1937. máj. - jún.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése