tudtam.
virág vár az ablakomban,
most csak pár szó,
-szálló pihék
köszöntik a napfelkeltét
s benne az én jeles napom,
csak nekem szép,
-egy alkalom
szálló pihék,
illem szavak,
üresek
s már így is marad.
Nem jár több,
-az emlék ócska
beburkolódzik a hóba,
így talán még tiszta marad,
míg sárba gyurja tavaszi nap.
Nem rég még úgy ittam e szót,
részeggé tett,
- a vén kotlót,
nem melenget mára egy sem,
fagyos szalma,
tüzem nincsen,
a szikrád volt minden kincsem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése