Búcsú

2016 !

Most olyan vagyok, mint börtönőr a halálsoron. Egy napod van hátra, mondogatom magamban, és nem kárörvendésből, de szeretnék szabadulni tőled. Lehettél volna jobb is!
Távolról szemléllek, és nem állok szóba veled. Azon viszont elgondolkodtam vajon mi lenne utolsó óhajod?
Még jobban kínozni vágynál, vagy jóvá tenni szeretnéd hibáidat?
Visszaadnád talán lopott dolgaimat, vagy lehet engem is elvinnél? Van hatalmad erre is, arra is. Még egy nap.
Gyakran megloptál, ezt nem tagadhatod el, jóformán semmim nem maradt míg veled voltam. De mégis, a fájdalmak. Azokat viszem is tovább, hogy emlékezzem rád. De eltemetlek.
Gyöngülsz már, érzed, hogy szorít az idő. Olyan nagyon senki nem törődik veled, csak az utódodat várják és ez szánalmat ébreszt bennem, de ez nem változtat a tényen, hogy meg kell halnod, lassan lejár az időd, és az új születni készül.
Így van ez! Elmúlunk átadva helyünket, aztán vagy jobb lesz a következő, vagy még ilyen sem.


Gondolkodtam. Felmentelek. Én vagyok a bűnös. Hűtlen voltam hozzád, jobban is megbecsülhettelek volna, és megköszönöm, hogy nem voltál hozzám kegyetlenebb. Isten veled!