Ha ti nem lennétek

Elé járulnak, mint hálás alattvalók,
csókokkal, virággal, s míg bomlanak a szók
szemeik csillognak, Isten is jelen van,
nem érezhet senki nála boldogabban.

Koronázás folyik, zengnek a madarak,
hajladoznak a fák zöldellő súly alatt,
vörös szőnyege tulipán szirmai,
egekbe röpülnek áldások szavai.

Egy napra az anya királynőként áll itt,
felemeltetik, míg csillaggá nem válik,
erőtlen lesz ettől, könny csillan meg szemein,
s pihen tekintete csodás gyermekein.

- Köszönöm, - s könnyekkel öntözi szavait,
sóhajtva öleli drága apródjait,
- Ha ti nem lennétek, csak egy asszony lennék,
koronát fejemre senkitől sem kapnék.