Balga ki azt hiszi nem jöhet rosszabb, bánat tekercsünk lám egyre hosszabb,
azt képzelnénk, nincsen lejjebb, de végtelenül mélyek a vermek,
boldog óráink mállva múlnak, csillagjaink mind megfakulnak,
elszáradnak szép szavaink, lombtalanok, gyümölcstelenek, vértelenek napjaink.
Küzd az ember, s ha lankad az erő, jön valaki hoz egy botot, támasztéknak, vagy ütlegnek, folytatódjon megint a robot, mert a hajnal sem adja fel, minden kormos eget szépít, helyet cserélve rút álmokkal, bomladozva eget kékít, és reményt is hoz, korán kelek, jaj e reményből sokat kapjak, - ki érti ezt, ó emberek-, hogy reggelente falat rakjak, és téglánként lopja el valaki, éjszakára nyoma sem marad, hiányom nemcsak anyagi, kiszakad belőlem mindig egy darab.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése