2014. október 3., péntek

Mert élni jó...(?)

Bár lennék tudatlan, tapogatózó,
kis lépésű, óvatos,
a világról csak annyit tudva
minden virág illatos,
a víz pedig a szomjat oltja,
s a tűz meleggel hálálkodik
egy-egy darab fát reá dobva
mennybe repteti lánglányait.

Elhinném, hogy élni jó
emberül vagy kicsit lentebb,
ahová sorsunk besorol,
de menni kell szélnek, menni hegynek,
kiáltani, ha üldöz a kór,
az akarás rajtunk vas és pajzsunk
reményünk, egy fellángolás:
élni jöttünk s még ágat hajtunk.

És kérünk egy ráadás évet,
majd még egyet, mert élni jó
nem számít, ha meginog
alattunk a kis fahajó,
kapaszkodunk gyermekinkbe,
ha társunk önzőn elhagyott,
emlékeinkre támaszkodva
átlépünk még egy holnapot.

Mellőlünk halnak régi sorsok
de maradni kell, vár az út,
őszbe fordult fejünkre még
a bölcsesség fon egy koszorút,
végig visszük keresztjeink
emberségünk így kívánja,
amíg a szív bennünk dobog
fittyet hányunk a halálra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése